Radó István
Született: Eger, 1955. október 12. Édesanyja neve: Román Magdolna (Tímár, 1912-1996), Édesapja: Radó István (Arad, 1903-1967). Nővére: Radó Mária (Békéscsaba,1949-)
1962-1970 zenei tagozatú általános iskola. Hegedű, rézfúvós (mélyszárnykürt). 1970-73. nyomdász-formakészítő, kéziszedő, akcidens-napilapmetőr, tipográfus ipari tanuló Egerben. Jeles érettségi a Gárdonyi Géza Gimnázium és Szakmunkások Szakközépiskolájában, majd elsőre felvételt nyert a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudomámyi Egyetemre. Ezt az akkori szokás szerint háráltatta a kötelező 11 hónapos sorkatonai szolgálat Kalocsán, melynek meghatározó élménye volt egy fiatal, értelmiségi közösségben (században) kialakított közösségi tanácsadó szerep.
A ,,Közgázon” második félévtől a Nemzetközi kapcsolatok szakra jelentkezett, de nem akarta sem a felkínált Belgrádi Egyetemen, sem pedig Moszkvában folytatni tanulmányait, hanem inkább Berlinben, amit a külügyminisztérium névtelen illetékese nem támogatott. Nem segített helyzetén pártonkívülisége és az sem, hogy kezdeményezésére a tanulóköre nem alakított KISZ-alapszervezetet, mivel egyhangúlag megszavazták, hogy szükségtelen. Egyetemi éveinek úgy lett vége, hogy a jelentkezési határidő egynapos késedelme miatt nem kapott egy tárgyból utóvizsga-lehetőséget és fellebezését elutasították. Ezután visszament a budapesti Révai Nyomdába mettőrnek, majd a Szikra Lapnyomdába délutános-éjszakai műszakba és levelező tagozaton folytatta tanulmányait a Könnyűipari Műszaki Főiskola Nyomdaipari Szakán. Itt a színes nyomdai előkészítés volt a szakdolgozati témája, különös tekintettel a Apple személyi számítógépek formakészítési és képfeldolgozási – akkor – forradalmian új technológiájára és programjaira, melyek ma már ipari alapprogramok és világszabványok.
1982-ben és 1983-ban az Egri Nyomdában kétszer elnyeri a Szakmai Ifjú Mestere címet majd 1983 végén nyomdász vállalkozó lesz Egerben. Lépésének közvetlen oka, hogy a nyomda KISZ-alapszervervezete demokratikusan őt jelölte vezetőnek, de ezt a városi KISZ-vezetése nem fogadta el és mást ,,kooptált”.
A pártállami hatóságok akkoriban nem adtak nyomdai tevékenységre iparűzési engedélyt, ezért látszólag filmnyomással, de a valóságban szitanyomással állított elő öntapadó címkéket, söralátéteket, papír reklámhasábtömböket, melyeknek oldalára is nyomott. 1990-től már valódi nyomdát alapíthatott, nyomdagépeket vásárolhatott, ahol az ország összes, 18 -féle orvosi szakfolyóiratát gyártotta és terjesztette. A Radó Nyomda ekkor kezdett helyi lapkiadásba is. 10 éven keresztül kiadta a Facsiga című, egri gyermekújságot és a Hevesi Napló c. irodalmi magazint, dr. Farkas András főszerkesztésével majd az Appendix c. Heves-Borsod-Szabolcs megyei, regionális orvosi folyóiratot, melynek első főszerkesztője dr. Orosz-Tóth Miklós egri főorvos volt.
1996-ban barátjával, Várhegyi László közgazdásszal, és a piacvezető digitális nyomdai berendezéseket forgalmazó Partners Kft. tulajdonosával, Ratkovics Péter villamosmérnökkel, hármasban elindítja a Számítástechnika Nyomdai alkalmazásának újdonságait bemutató, évenkénti konferenciasorozatát, a FairPrint-et Egerben. E konferenciasorozat 15 éven keresztül, az ország különböző városaiban, mindig február első hetében került megrendezésre. E konferencia rentábilis üzleti alapon volt sikeres, és országos szakmai hírnevet, elismerést biztosított rendszeres előadóként és szakcikkek szerzőjeként az alapítóinak.
1998-tól a Radó Nyomda és Kiadó Kft. egy újabb, szolgáltatási üzletággal, a kávéautomaták üzemeltetésével bővült. A vállalkozás 2009-ig, a multinacionális cégek megjelenéséig sikeresen működött és évről-évre bővült. Az akkori gazdasági válság és az említett multik piacvásárlási stratégiája, rövid idő alatt ellehetetlenítette a működést. Ugyanezen évben a nyomda és a lapkiadás sem tudta már tovább elviselni a gazdasági válság következményeit, a piac beszűkülését. . 2004-2005. Digitális nyomdai szaktanácsadó (Konika-Minolta) 2005-2007: Digitális nyomdavezető (Károly Róbert Főiskola) 2010-2011. A Pauker Nyomda kereskedelmi képviselője Bécsben 2012-2018. Technischer Angestellter (Bécs)
Kultúraszervezési munkásság (szenvedély):
Néptáncélet: 1972. alapítótagja a Felsőtárkányi Népi Együttesnek 1974. alapítótagja a Mikófalvi Hagyományőrző Népi Együttesnek. 1976-tól 1986-ig az IBUSZ és az Egertourist egyűttműködésével folklórműsorok vezető táncosa és egri szervezője, német tolmácsa. 1999-2001-ben, az együttes alapító vezetője, Nemesné Erzsike elhunytát követően visszatér a Mikófalvi Népi Együtteshez és vezető szervezőkén, illetve nagyvőfélyként segíti a közösség továbbélését, és újraindítja a Mikófalvi Palóc lakodalmas programokat.
Kórusélet: 1984-ben belép az Agria Vegyeskarba 1988-ban alapító tagja az akkor alakuló egri Movendó Énekegyüttesnek 1992-ben saját elhatározásából megszervez egy új kórust, a Cantus Agriensis-t, melynek 1994-ig ügyvezető elnöke. 1992-ben belép a Budapesti Phoenix kórusba 1994-ben belép a Budapesti Akadémiai Kórustársaságba, melynek azóta is tagja 1998-ban kórustársával, Tóth Vilmossal együtt létrehozzák a Vokalissimo Énekegyüttest 1998-1999-ben a budapesti német-magyar Interkultur GmBH -val együttműködve Egerben szervez Nemzetközi Zenei fesztivált. 2013-2016. Kórustag a Wiener Stephansdom kórusában, a Domchor-ban 2017-2019. Kórustag a bécsi Delicanto Choransemble
Gyermekei születési sorrendben: Krisztina, Emőke, Enikő, Áron István